3. rész

Szép lassan feltápászkodtam az ágyamból és az ablak felé vetem az irányt, hogy megnézem milyen idő van. Amint kinyitottam megcsapott a meleg levegő. Imádom ezt az időt. Elballagtam a gardróbig, hogy keresek valami lengébb öltözetet. Gyorsan meg is is találtam a meg felelőt, egy rózsa szín virág mintás felső, egy rövid farmer nadrág és mellé még néhány kiegészítő. Felöltöztem majd a fürdőbe mentem, hogy megigazítsam a "sminkem". Felvetem a sarumat, a telefonomat a zsebembe raktam és elindultam lefelé. Elköszöntem anyáéktól, akik a kanapén ültek és tévéztek, majd mentem is kifele. Az utcán állva azon gondolkodtam, hogy vajon merre menjek és, hogy merre van a part. Épp szembe jött velem két nő akiktől megkérdeztem, hogy merre van a legközelebbi part. Elmondták merre kell mennem, szerencsémre nincs is olyan messze. Megköszöntem a segítséget majd elindultam a tengerpartra. Útközbe egy turista pár kért tőlem segítséget de megmondtam nekik, hogy nem tudok segíteni, mert nem vagyok ide valósi. Elköszöntek majd mentek is tovább. 20 perc alatt le is értem a partra, gyönyörű volt ahogy az tenger hullámzott. Elővetem a telefonom és gyorsan csináltam is egy képet a tengerpartról.

Drága barátnőm, Vanessa hobbija rám ragadt. Imád fényképezni és ezt velem is meg szeretete. Alig voltak a parton csak egy-két ember. Leültem a meleg homokra és csodáltam a tengert. Épp el voltam merülve a gondolataimba mikor elsuhant mellettem két srác szörfdeszkával a kezükbe. Mire feleszméltem már bent is voltak a vízbe és szörföztek. Nem volt rossz látvány, mikor mikor felálltak a deszkára és látszott a felsőtestük. Miközben néztem eszembe jutott , hogy mit ígértem Jamesnek. Mikor elmondtam nekik a hír, hogy LA-be költözünk akkor ígértette meg velem James, hogy megtanulok szörfözni. Majd hirtelen elöntött a szomorúság mikor eszembe jutottak a régi, szép emlékek. Egyszer csak hallottam egy hangot mögülem:
- Egy ilyen szép lány, ilyen szép napon mért lógatja az orrát? - majd leült mellém a srác. Elégé helyes pasi. Kicsit borostás, a haja fel van zselézve de össze-vissza állt. Van egypár tetoválás a kezén. Szép kék szemei vannak. Valahonnan olyan ismerős volt de, hogy honnan az nem tudom.
- Nem is vagyok szomorú csak elgondolkodtam - tudtam le ennyivel.
- Pedig én annak láttalak. - nézett rám - Nekem nyugodtan elmondhatod, meghallgatlak. - Nem szoktam vadidegeneknek kiönteni a lelkem de ő jó fej srácnak tűnik.
- Nincs semmi, csak most költöztem  ide a családommal és hiányoznak a barátaim. - mondtam a homokba rajzolgatva.
- Először is, üdv az angyalok városába. Másodszor valamennyire tudom milyen mert én a családomtól vagyok messze. Hidd el, gyorsan meg fogod szeretni ezt a várost és találsz új barátokat. - mondta mosolyogva. Magamba megjegyeztem, hogy szép a mosolya.
-Remélem. - mondtam neki mosolyogva.
- De hülye vagyok. - szidta magát - Be se mutatkoztam. Drew Chadwick vagyok. - nyújtotta a kezét.
- Én Anne Simpson vagyok. - majd kezet ráztunk. Egy csomót beszélgetünk, elmondtam magamról sok mindent. Ő is sokat mesét magáról. Elmondta, hogy imád szörfözni és zenélni. Azt is elmondta, hogy a két szörfös srác a haverja. Tök sokat neveztünk. Nagyon rendes srác Drew. A telefonomon megnéztem az órát és fél öt volt. Olyan gyorsan elszaladt az idő.
- Úristen már ennyi van! - álltam fel hirtelen, majd elkezdtem leporolni magam.
- Mért? Mennyi van? Menned kell valahová? -tette fel a kérdések hadát majd ő is felállt.
- Fél öt van és a szüleimnek megígértem, hogy hatra otthon leszek. - mondtam.
- Ne vigyelek haza? A fiúk még úgyis szörföznek még. - ajánlotta fel a segítségét.
- Nem kell köszi. - mosolyogtam az előttem álló srácra - 20 perc és otthon vagyok. Meg látom, hogy a srácok jönnek kifele a vízből. Örülök, hogy találkoztunk, jó volt beszélgetni. -
- Én is nagyon örülök Anne. Remélem még találkozunk. Figyelj csak, nem cserélünk számot? Valamelyik nap találkozhatnánk és körbe vezetnélek a városba. - Telefont cseréltünk és beírtuk egymás számát a másik mobiljába. Majd meg öleltük egymást és elköszöntünk. Gyors léptekkel siettem, hogy hazaérjek. Majd egy olyan utcába tévedtem ahol még nem jártam és nem tudtam, hogy merre menjek. - Gratulálok Anne! Hoztad a formádat. - szidtam magam. Képes vagyok bárhol eltévedni. Azon gondolkodtam, hogy merre menjek mikor hirtelen valaki nekem jött és mindketten a földön kötöttünk ki.

Syasztok drágák :) Remélem tetszett nektek a rész. Mivel itthon unatkozok ezért talán holnap is hozok részt.
Puszy Anne!