1. rész

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Ránéztem az éjjeliszekrényemen álló órára és kiakadtam, hogy még csak nyolc óra van. Ki az a hülye aki nyáron 8kor kel. Aztán eszembe jutott, hogy ma költözünk. Vártam már ezt a napot mivel egy új élet kezdődik egy olyan városba ahova mindig is el akartam jutni, az angyalok városába. Viszont egy részem maradni akart itt Londonba. Nem szeretném itt hagyni a szülőhazámat és a két legjobb barátomat, Vanessa-t és James-t. 12 éve kínozzuk egymást. Ők fognak a legjobban hiányozni. Nagy nehezen rávetem magam, hogy keljek ki a pihe-puha ágyamból. Reggel olyan vagyok mint egy zombi. Elcsoszogtam a konyháig ahonnan finom illatok jöttek. Úgy látszik csak én vagyok aki nehezen kelt fel mert már mindenki az asztalnál ült és reggelizett.
- Jó reggelt! - köszönt kórusba apa és anya. - Reggelizzél meg mert egy óra múlva indulunk a reptérre. - mondta drága anyám majd elém rakott egy tányér rántottát és egy bögre, életmentő, finom tejeskávét.
-Jó reggelt és köszi a reggelit. - válaszoltam.
Míg reggeliztem addig a drága öcsém, Adam azt mondogatta, hogy már mennyire várja a költözést. Miután végeztem az evéssel és megittam a kávémat, elmentem a szobámba felöltözni. Nem sok ruhám volt mivel már a költöztetők tegnap elvitték a cuccokat, csak egy bőröndnyi ruhám maradt. Mivel hét ágra sütött a nap és Los Angelesbe meleg van, ezért egy egyszerű lengébb öltözetet választottam. Miután felöltöztem, "kisminkeltem" magam. Soha nem sminkelem túl magam, csak szempillaspirált és egy kis alapozót használok. Mikor végeztem, megfogtam a bőröndömet és még utoljára körbe néztem a szobámba. Egy könnycsepp kicsordult a szememből mikor végig gondoltam, hogy mi minden történt velem ebbe a szobába, öröm, sírás, nevetés. Emlékszem mikor együtt buliztunk itt Nessa-val és Jams-szel. Összeszedtem magam és elballagtam a nappaliig ahol már mindenki készen állt az indulásra. Már megint én vagyok az utolsó. Apa már hívott taxit ami pár percen belül meg is érkezett. Apa segített a sofőrnek berakni a cuccokat. Elfoglaltam a helyem hátul az ablak mellet. Öcsém neki szorítót annak a rohadt, kemény ajtónak. Legszívesebben kinyírtam volna abban a pillanatba. Mindenki beszállt a taxiba majd elindultunk. Hiányozni fog ez a ház.

(innentől ezt a zenét ajánlom)

A reptérig szép csöndben telt az út. Mikor oda értünk, láttam a sok mosolygó turistát aki most jött meg és élvezi Londont és ezt a csodálatos időt. A bejáratnál meg láttam a két imádni való barátomat. Szaladtak elém és majd kiszorították belőlem a szuszt annyira öleltek. Már előző nap megbeszéltünk, eljönnek és elbúcsúznak tőlem.

-Sziasztok!- köszönt a családom Vanessanak és Jamesnek.

-Csókolom, szia! - mondták egyszerre a barátaim. Majd elindult befele. Míg vártunk a repülőre addig hárman jól el szórakoztunk. Egymást nevettettük a régi sztorijainkkal.Majd meg szólalt egy női hang: - Los Angelesbe induló utasainkat megkérjük, hogy kezdjék meg a beszállást. Rá néztem a srácokra és láttam a szomorú arcukat.

- Hát úgy látszik eljött a búcsúzás ideje. - Mondtam a könnyeimmel küszködve - Nagyon de nagyon fogtoktok hiányozni - láttam ahogy Nessa elkezd sírni. Én  se birtak tovább és nálam is eltört a mécses.

- Igérd meg Anne, hogy soha nem fogsz minket elfejejeni. - mondta James könnyes szemmel.

- Soha de soha. Legjobb barátok örökké. - majd már mind hárman sírva egymás nyakába borultunk.

- Nagyon hiányozni fogsz Anne! - mondta bőgve Vanessa. Utoljára még jó szorosan megölettük egy mást majd elköszöntünk egymástól és elindultam a családom hoz. Elkezdünk a beszállást a gépre. A gépen az ablak mellé kerülnek így csodálni tudom majd az alattam elterülő tájat. Majd fel szállt a gép. Adam került mellém és szórakoztatót egy ideid majd belemerült a telefonján való játszásba. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elindítottam a zenét. Csináltam egy képet az ablakból kinézve és kiposztoltam twitterre.

@AnneSimpson: Viszlát London :'( Hello LA :)

Úgy érzem Los Angeles sok érdekes dolgot fog tartogatni még az életembe. Várom már az új életet de mégis félek tőle. Vajon szerzek új barátokat vagy meg fogom-e szeretni a város és az ottani életet.

Syasztok :)hát ez lenne az első rész. Tudom lehet egy kicsit unalmas lett. Hamarosan majd az Embelm3 is benne lesz. Örülnék egy-két kommentnek, visszajelzésnek.

Puszi Anne! <3